Mi az a változás, amit ha befogadnál az életedbe, olyan helyekre kerülhetnél, amelyekről még álmodni sem mertél? Mi lenne, ha olyan könnyedén áramolhatnál az életed változásaival, mint, ahogyan levegőt veszel?
Sokszor halljuk a mondást, hogy „csak egy valami állandó, a változás”. Elkerülhetetlen, hogy az életünk teremtéséhez mi magunk tudjunk változni, és ahhoz, hogy örömtelibbek, szabadabbak legyünk, változtatnunk kell időnként az életmódunkon, a választásainkon, el kell engednünk kapcsolatokat, be kell engednünk új lehetőségeket. Mégis az egyik legnehezebb dolog, amire az ember rászánja magát, hogy beengedje az életébe a változást, nehezen hagyja el a komfortzónáját, kifogásokat keres, és addig halogat, míg az élet rá nem kényszeríti arra a bizonyos lépésre.
De miért működünk így? Miért ilyen ijesztő a változás? Miért nem tudunk könnyedén örömmel utazni a változás hullámain?
A válasz egyszerű, mi tesszük nehézzé a gondolatainkkal, az érzelmeinkkel, a félelmeinkkel, a múltunkból el nem engedett terheinkkel, a nézőpontjainkkal, az ítéleteinkkel.
A változás az életemben – az én választásom!
Amikor elméből működünk, akkor bármilyen minket ért hatásra úgy reagálunk, hogy az agyunk visszakeresi a hozzá leginkább hasonlító tapasztalásunkat a múltunkból, azt, hogy akkoriban hogyan kezeltük a helyzetet, hogyan találtunk rá megoldást, és parancsot ad, hogy most is hasonlóképpen hozzunk döntést. Így folyamatosan futjuk a hasonló köröket, és nem engedjük be azt a változást, amely sokkal többet teremthetne az életedben, mint, amiről eddig azt hitted, képes vagy.
Egy egyszerű példán keresztül levezetve, ha téged mondjuk gyerekkorodban megharapott egy nagy kutya, akkor egészen addig ösztönösen félni fogsz a nagytestű kutyáktól, ha csak nem az összes kutyától, amíg ez az érzelmi stressz fel nem oldódik benned.
A változás nem történik meg, ha korábbi tapasztalataink alapján ugyanúgy reagálunk.
VÁLTOZTASD MEG A NÉZŐPONTOD, VÁLTOZTASD MEG AZ ÉLETED!
Hányszor írtad már meg előre a forgatókönyvet bármivel kapcsolatban, amiről volt valamilyen elképzelésed, nézőpontod?
Hányszor alkalmazkodtál és hitted el, hogy a dolgok csak úgy működhetnek neked is, ahogyan másnak, ahogyan más meggyőzött téged az ő tapasztalatairól?
Mennyi ítéletbe és kikövetkeztetésbe mész ilyenkor?
Tudtad, hogy amikor mindebbe belemész, lezárod az éberséged, hogy észrevegyél valami nagyszerűbb lehetőséget, hogy befogadj valami mást, valami újat?
Érdemes tudatosítani, hogy minden, amit teremtesz, a TE választásod, így minden változás azzal kezdődhet, hogy hajlandó lennél-e végre mást választani, olyat, ami működik Neked.
Azok az alternatív módszerek, amelyeket alkalmazok a vendégeimnél, és én is használom az eszközeit a mindennapjaimban, könnyedén segíthetnek Neked abban, hogy a változás, amelyre igazán vágysz, vagy még annál is több, megtörténhessen Veled is.
Az egyik legegyszerűbb eszközt elárulom Neked:
KÉRDEZZ, ÉS NE VÁLASZOKAT KERESS!
Amikor válaszokat keresel, nem tudsz mást csinálni, csak azt, hogy visszanyúlsz azokhoz a tapasztalásaidhoz, amelyeket már átéltél, ahol már kipróbáltál különböző megoldásokat, amelyek vagy működtek, vagy sem.
Amikor viszont kérdezel, megnyílik egy olyan tér, ahol nincs ítélet, nincs kizárás, nincsenek nézőpontok, csak egyfajta nyitott kíváncsiság, hogy mi is lehetséges még azon túl, amire már eddig ránéztél.
A válaszok bezárnak, a kérdések kinyitnak.
Arra vigyázz, hogy ne miérttel kezdődjenek a kérdéseid, mert azok nem visznek sehová, ja de igen, a múltadba, ahol ismét összekuszálhatod a gondolataidat.
Fontos, hogy ne fogalmazd bele a kérdésbe a válaszaidat, mert ezzel is azonnal leszűkíted a lehetőségeidet. A kérdések nem arra valók, hogy válaszokat várjunk tőlük! A kérdések éberséget adnak, melyek új lehetőségek felé nyitnak meg, melyek közül választhatsz. Minél több kérdést teszel fel, annál tudatosabb leszel a választási lehetőségeidről. A választás mindig több tudatosságot ad. (A tudatosság önmagában nem ad választást).
Tehát:
Felejtsd el a miérteket!
Ne akard elméből megválaszolni a kérdésedet!
Bármikor kikövetkeztetésekbe, ítéletekbe, agyalásba bonyolódnál, tudatosítsd, hogy mit csinálsz, hagyd abba és KÉRDEZZ!
Néhány segítő kérdés ahhoz, hogy éberséget kapj más lehetőségekre, hogy a változás ne legyen számodra többé nehézkes:
- Milyen végtelen lehetőségeim lehetnek? Ez a kérdés mindig arról szól, hogy befogadóvá tegyen minket olyan lehetőségekre, amelyeket akár elképzelni sem tudtunk azelőtt.
Például: Ki a nekem megfelelő társ, akivel kölcsönösen hozzájárulhatunk egymás életéhez? Nem latolgatom, hogy milyen párkapcsolataim voltak azelőtt, és azt sem, hogy azok milyenek voltak, most arra lennék befogadó, hogy ki az, aki valóban hozzám passzol, kizárások, ítéletek, számítások nélkül. - Mi kellene ahhoz, hogy itt és most a számomra legtáplálóbb változás következzen be? Itt sem a múltam tapasztalásaiból merítkezem, hanem őszinte nyitottsággal állok minden lehetőség előtt, ami a vágyott változást előidézheti.
- Hogyan lehetne ez még ettől is jobb? Amikor már benne vagyok valamiben, ami tényleg jó, és működik, ha ezt a kérdést felteszem, még inkább kinyílhatnak a kapuk és az eddig csak álomként létező vágyaim is megvalósulhatnak akár.
- Mi más lehetséges? Ez a kérdés abban segít, hogy tudatosítsuk, mindig van lehetőségünk mást választani, nem kell beleragadnunk semmibe.
- Mi működik nekem most? A lényeg, hogy a változás általában nem pontosan úgy érkezik, ahogyan kigondoltuk, ezt nem árt szem előtt tartani…ha kék szemű , szőke, magas pasit kértünk, de helyette egy barna szemű, barna hajú, alacsony érkezik, aki egyébként mindent megtestesít , amire csak vágytunk, nem feltétlenül kell a szőke pasihoz való ragaszkodásunk miatt kizárni.
- Kinek a nézőpontjai határozzák meg a választásaimat, amelyeket, ha elengednék, megtörténhetne az a változás az életemben, amelyre mindig is vártam? Ez a kérdés abban segít, hogy felismerhessük a legtöbb nézőpont, érzés gondolat nem is a miénk. Lehet, hogy a szüleinktől „tanultuk”, vettük át gyerekkorunkban, lehet, hogy az iskolában ragadt ránk, vagy éppen a párunk viselkedését mintázzuk le.
- Milyen nézőpontomat változtathatom meg, amellyel hozzájárulás lehetek a saját és mások életéhez is? Ezzel a kérdéssel is kinyitom a kapukat afelé, hogy bármilyen módon hozzájárulás lehessek mások életéhez, és a sajátomhoz is, ha másként tekintek rá bármire, és bárkire, mint, ahogy azelőtt tettem.
- Mit tehetnék, mi lehetnék, amit eddig elutasítottam, milyen hozzájárulásokat fogadhatok, amelyeket eddig kizártam, hogy azt a változást idézzem elő az életemben, amelyre igazán vágyom? Vannak vágyaink, amikre gondolunk, nap, mint nap ott vannak a fejünkben, és van az az élet, ami minden képzeletünket felülmúlja…ez a kérdés ahhoz az élethez visz közelebb.
- Mi kellene ahhoz, hogy olyan könnyedén és természetesen áramoljak az életem változásaival, mint, ahogyan levegőt veszek? Mi van, ha tényleg csak a gondolatainkkal, az elképzeléseinkkel, az ítéleteinkkel stb. nehezítjük meg azt, ahogyan megéljük a változásokat, holott ez lehetne tényleg könnyed és áramló?
Tehát az, hogy könnyedén tudj áramolni az életed változásaival, a fejedben dől el, és, ha megtámogatod néhány kérdéssel, észreveheted, hogy még könnyebbé válik.
A kérdések még abban is segítenek Neked, hogy a kellemetlen, nem várt változásokat is könnyebben kezeld, illetve, ne ragadj bele túl hosszan a trauma-drámákba.
Tudom, vannak olyan élethelyzetek, amelyek megviselik az embert, de: