Ha valami igaz számodra, könnyűnek érzed, ha nem igaz számodra, akkor nehéznek. Ez ennyire egyszerű, de mégis túlbonyolítjuk. Ezernyi nézőpont, hitrendszer, érzelem, gondolat térít el nap, mint nap attól a tudatos éberségtől, amely az első tized másodpercben megmutatja, hogy valójában mi működik nekünk.

Vajon elég, ha csak a szívedre hallgatsz?

„Hallgass a szívedre! – szoktuk mondani – és akkor nem tévedhetsz”. Nagyjából rendben van, kivéve, hogy ha kizárólag a szívedre hallgatsz, akkor leginkább az érzelmeid dominálnak, és nem tudsz teljesen éber és tudatos lenni mindarra, ami történik benned és körülötted. Amikor érzelmek hatása alatt vagy, és úgy hozol meg döntéseket, ugyanúgy szelektálsz, címkézel és ítélsz, mint, amikor logikusan végiggondolod, mi lehet a helyes cselekedet. Nagyjából ugyanoda jutsz, és nem feltétlenül leszel boldog tőle.

Mit jelent ébernek lenni?

Amikor éber vagy, akkor az érzelmek, gondolatok, a múltad tapasztalásai nincsenek rád hatással, amikor egy választást meghozol. Amikor éber vagy, akkor nem a helyes, és jó megoldást keresed, és nem a helytelent, a rosszat akarod elkerülni. Az éberséget én leginkább tudatos figyelemnek szoktam hívni, amikor úgy vagy jelen az életed minden egyes pillanatában, hogy nem hasonlítasz semmit semmihez, nem címkézel, nem ítéled meg sem magad, sem másokat, hanem egyszerűen csak megfigyeled, észreveszed, látod, és befogadod a lehetőséget, ami generatív lehet számodra itt és most. Az Access-es pályafutásom elején én fél évig leginkább csak egy kérdést használtam, pontosan ennek érdekében: MI MŰKÖDIK NEKEM MOST?

Mi történik, ha kérdést teszel fel, válaszok keresése helyett?

Figyeld meg, ha felteszel egy nyitott kérdést, mi történik. Kérdezd meg például a fent említett kérdést, mi működne most neked? Ösztönösen elkezdesz arra figyelni, hogy mi működhet, mi járulhat hozzá ahhoz, hogy a dolgok könnyebben menjenek számodra. Mivel egy kérdésben nincs ítélet, nincs nézőpont, nincs benne semmi a múlt energiáiból, ezért könnyedén ki tudsz lépni mindezek korlátozó energiáiból, és ki tudsz nyílni a lehetőségeid felé. Kérdezz bármit a miérteken kívül, azért, hogy bekerülhess egy semleges térbe, ahol felfedezheted a valós önmagad igényeit!

A „könnyű” nem egyenlő a helyessel, a „nehéz” nem egyenlő a helytelennel

Megfigyelted-e már valaha, hogy bármikor válaszút előtt álltál, mielőtt nekiálltál volna gondolkodni, hogy merre is menj, már tudtad. Az első tized másodpercben tudtad, hogy mit tennél, majd elkezdted megkérdőjelezni az éberséged azzal, hogy elkezdtél gondolkodni, és kerested a megfelelő, a helyes utat. Ez az első tized másodperc mutatja meg, hogy mi a neked igaz választás, és ez az, ami egy könnyű, áramló, előrevivő, építő energia, még akkor is, ha nem logikus, ha bonyolultnak is tűnik, illetve a nézőpontjaid szerint akár helytelen lépés. A neked igaz válasz sosem a helyes/helytelenen alapul, sokkal inkább azon, hogy mi működne neked, még ha furcsa is első pillanatban, pláne, akkor igazán bulis eljátszani ezzel, és választani, ha másoknak meg egyáltalán nem tetszik. Vajon hány alkalommal adtad fel a neked igaz választások lehetőségeit a helyes/helytelenért? És mit teremtettél általuk az életedben? Lehet, hogy eljutottál valahová, de nem biztos, hogy oda akartál érkezni.

Mi lenne, ha mostantól figyelnél arra az első tized másodpercre, bármikor, amikor választás előtt állsz? A másik végletet is fogod érzékelni ugyanúgy, mert amikor nehézzé válik az energia, akkor tudod, hogy ez nem a te igazságod. Tűnhet az a választás egyszerűnek, kézenfekvőnek, de valahogy mégis nehézzé tesz. Akkor kérlek ne válaszd. Vajon hányszor hoztál olyan választásokat az életedben, amelyek nem működtek számodra, és utólag büntetted is magad, hogy miért nem hallgattál az első megérzésedre? Mi kellene ahhoz, hogy figyelj a tested jelzéseire, figyelj az éberségedre, figyelj az első tized másodpercekre mindig? Hogy jelzi neked a tested a könnyűt, és hogy a nehezet? Légy kérdésben ezzel, mindenki másképp érzékeli a neki igaz, és működő dolgokat.

Ne hasonlítsd magad soha senkihez!

Ha elkezded magad máshoz hasonlítani, elvesztél. Mindenhol, ahol a másik életére, sikereire, kudarcaira összpontosítasz, az ő valóságát kezded el erősíteni, és teremteni, nem a sajátodat. Soha, semmit és senkit nem tudsz igazán lemásolni, megismételni (még korábbi önmagad sem) , mert Te teljesen más energiával rendelkezel és állsz a dolgok mögött, mint bárki más. Nem tudja úgy senki csinálni, ahogy Te. Mi lenne, ha ezt az információt elkezdenéd az előnyödre fordítani?

Vajon ki lennél, mi lennél, ha igazán Önmagad lennél?