A teremtés sosem a dologról szól, hanem az energiáról. Gyermekkorunkban sokat tanultunk arról, hogy mit, és hogyan kell csinálnunk azért, hogy beilleszkedjünk, hogy mások elfogadjanak, hogy kiérdemeljük a „jó gyerek”, „jó ember” címkét, hogy működjenek a dolgaink. Mit kell ehhez tennünk? Lemásolni embereket, lemásolni rendszereket, ezt tanultuk.
De vajon tényleg működik-e ez? Lehet, hogy igen, lehet, hogy csak részben, de az is lehet, hogy egyáltalán nem. Ránéztél-e már valaha úgy az életedre, hogy ez valóban egy örömteli, csodálatos, kreatív teremtésekkel, virágzó kapcsolatokkal, bőséggel teli élet, vagy inkább egy középszerű, rutinból működtetett, naponta ismétlődő folyamat, egy mókuskerék? Lehet, hogy azt gondoltad: „működik ez nekem, hiszen van családom, van házam, van autóm, van munkám. Mi kellhet még…? „

De mi van, ha van ettől szebb, jobb, bőségesebb? Ja igen, azt is megtanultuk, hogy csak addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér, és, ha többet szeretnénk, akkor nagyravágyók és telhetetlenek vagyunk. Hm.

Az én életemben is volt olyan időszak, nem is rövid, amikor azt hittem ez az élet, ennek kell örülnöm, főleg, hogy ezt mások is mindig kihangsúlyozták: Örülj, hogy van egy fix, jó állásod, van fedél a fejed felett stb. Hát igen, volt jól fizető állásom, volt párkapcsolatom, szerető családom. Valami mégis hiányzott, hiszen a testem nap, mint nap jelzett, hogy valami nincs rendben. Akkor még nem vettem észre, hogy ha a testem tünetekkel kommunikál felém, és én nem legyőzni akarom, vagy felvenni vele a harcot, hanem inkább megérteni, figyelni rá, hogy mit szeretne nekem jelezni, akkor lehet, hogy nem kínlódtam volna annyit éveken keresztül. Betegségből betegségbe estem, és ahelyett, hogy mögé néztem volna a dolgoknak, inkább megítéltem, hibáztattam magam és a testem, azt hittem gyenge vagyok. Törődés helyett bántottam magam, és kerestem az okát, mit ronthattam el. Miért nem tudok olyan egészséges, önfeledt, vidám lenni, mint mások? Hát ez nem az a kérdés volt, ami előre vitt volna…

Mi van a komfortzónán túl?

Ma már tudom mi hiányzott akkor: Az életöröm, az önmegvalósítás, önmagam elfogadása, az átlagos életem túlteremtése.
Lehet, hogy ez most sablonosnak tűnik, mert mostanában szinte mindenhol erről olvashatunk, hogy éld meg önmagad, lépj ki a komfortzónádból, valósítsd meg az álmaidat stb. , de a háttérben ott van az az erős ellennyomás is, miszerint, ha kilógsz a sorból, nem teljesíted az elvárásokat, akkor megítélnek, furcsának találnak, kizárnak.
Vállalnád mégis ezt a kockázatot, hogy igazán örömben élhess?
Mi van akkor, ha valóban akkor kezded el élni az életed, ha választasz végre valami olyat, ami kirobbanó energiával, izgatottsággal hatott át mindig is, akárhányszor csak rágondoltál, és zsigerből tudod, hogy ez vagy Te, ez a tiéd? Lehet, hogy többen rosszallóan nézik majd, hogy ez nem helyes, ne csináld, féltenek téged, és óva intenek, hogy maradj inkább a biztosban. Biztos, hogy meg kellene állnod itt???

Annak idején, ha én is hallgattam volna az aggodalmakra, mások nézőpontjaira, félelmeire, akkor nem léptem volna ki az alkalmazotti létből, az átlagos életemből, az átlagos párkapcsolataimból, a mókuskerékből, ami nem volt kifejezetten rossz, csak éppen semmi kihívás, semmi plusz energia nem volt benne, ami feltöltött volna.
Mi van, ha minden, amire vágysz, a csodák, az igazán nagy örömök a határaidnak hitt határaidon túl van?
Ma már hihetetlenül hálás vagyok a testemnek, a betegségeimnek, mert rávezettek erre az útra, amit járok, boldog vagyok, hogy rátaláltam a hivatásomra, hogy a megismert módszerek segítségével már nem csak magamnak, hanem másoknak is segíthetek. Örömmel tölt el, ha hozzásegíthetek valakit az élete megváltoztatásához, ha hozzájárulhatok ahhoz, hogy kimozdítsa magát évtizedes beragadásokból, és hálás vagyok, hogy egyre éberebbé válok az ő sorsaikon keresztül az enyémre is.

És ami a legfontosabb, választok! Akár tíz másodpercenként képes vagyok mást választani, ami mások szemében úgy tűnhet, hogy meggondolatlan, következetlen, megbízhatatlan stb. vagyok., de hajlandó vagyok ezekre „érdekes nézőpontként” tekinteni és nem belemenni játszmákba.
Ha képesek lennénk mindannyian túllépni azon, hogy ki mit gondolhat rólunk, vagy mond ránk, és mindezek ellenére azt választanánk, amit a belső hangunk súg, ami az igazságunk, akkor miként változhatna meg akár a Földünk is egy jobb hellyé?

A teremtés sosem a dologról szól, hanem az energiáról

A teremtés sosem a dologról szól, hanem az energiáról. Ez a mondat úgy nyer értelmet, hogy az az energia, amit Te képviselsz, nincs még egy a világon. Emlékeztetni szeretnélek, hogy senki nem tud ugyanazzal az energiával teremteni, mint Te! Ezért nem érdemes összehasonlítanod magad senkivel, mérned valakihez magad, vagy arra vágyni, hogy pontosan ugyanúgy hozd létre a dolgokat az életedben, mint a másik, ha ő sikeresnek tűnik. Általában úgyis minden az ellenkezője annak, aminek látszik.

Tisztító és teret nyitó kérdések

Amióta ismerem az Access Consciousness módszerét, nem múlik el nap, hogy ne tennék fel kérdéseket. Egyrészt olyan kérdések ezek, amelyek megnyitják a lehetőségek terét, olyan lehetőségeket, amelyeket azelőtt lehet, hogy nem tudtál, vagy nem is akartál befogadni, esetleg észre sem vetted, hogy léteznek. Másrészt olyan kérdések, amelyek tisztító jellegűek, felhoznak egy csomó energiát, amelyeket a nézőpontjaiddal beragasztottál a múltadban, és a mai napig azok alapján működsz, holott tudat alatt már rég másra vágysz.

(A kérdésekről, kérdezéstechnikáról a blogom többi írásában részletesen olvashatsz (pl. 10 dolog, ami több tudatosságot hoz az életedbe) .

Mi az értékes és jelentőségteli abban, hogy akkor is a beilleszkedésre törekedj, ha az nem okoz örömet?

Mi az értéke a megfelelésnek?

Milyen nézőpontokat használsz, hogy ne lépj túl a komfortzónádon?

Milyen nézőpontokkal hozod létre a problémákat az életedben, ahelyett, hogy a könnyedséget kérnéd és az örömöt mindenben?

ELENGEDNÉL MINDENT, AMIVEL EDDIG EZT TEREMTETTED?

 

Mi lenne, ha megnéznéd, Te miben vagy egyedi és megismételhetetlen?

Mit tudsz Te, amit senki más nem?

Hajlandó lennél-e bármikor megkérdezni, hogy mi működik most Neked?

Hallgatnál-e a tested kommunikációjára, és felhagynál-e azzal, hogy harcolj vele?
Ki lennél, mi lennél az ítéleteid nélkül?

Ki lennél azok nélkül a nézőpontok nélkül, amelyekkel létrehozod a másolódást az életedben?

Mi lenne, ha nem versenyeznél többet sem önmagaddal, sem másokkal?

Hajlandó lennél-e az a végtelen teremtő energia lenni, aki/ami azelőtt voltál, hogy elkezdted definiálni önmagad és az életed?

Hajlandó lennél-e az a végtelen teremtő energia lenni, aki/ami azelőtt voltál, hogy definíciókat vettél át másoktól önmagadról és az életről?

Hajlandó lennél-e éberségből működni és igazán teremteni az életed?

Mi kellene ahhoz, hogy minden nap túlteremtsd önmagad, túlteremts ezen a valóságon?

Mit teremthetsz a határaidnak hitt határaidon túl?

Milyen végtelen lehetőségeid lehetnek MOST?