baba apa

A vendégeim nagy része kapcsolati problémákkal keres meg, ezért úgy érzem érdemes írnom egy kicsit a kapcsolatokról, illetve a kapcsolati problémák lehetséges okairól.

Amilyen a kapcsolatunk a szüleinkkel, olyan a kapcsolatunk másokkal is

Amikor Indiában jártam, szinte minden meditációban, tanításban kiemelt szerepet kapott a szüleinkkel való kapcsolatunk minősége. Gondolnánk, hogy az összes kapcsolatunkra hatással van az, hogy milyen érzelmeket táplálunk a szüleink iránt, hogyan élnek ők a szívünkben? Pedig logikus. Gyermekként valamilyen módon elkezdtünk kapcsolódni a szüleinkhez, illetve ők hozzánk. Ha ez a kapcsolat szeretetteljes volt, és mi biztonságban éreztük magunkat, alapvetően az élethez is bizalommal, nyitottan állunk hozzá. Viszont, ha a szülői kapcsolat valamilyen módon sérült, és a szívünkben csalódottság, bizalmatlanság, a szeretet hiánya van, akkor eképpen tudunk csak másokhoz is kapcsolódni.

Ha nincs előttünk egy egészséges kapcsolati minta, akkor könnyen bizalmatlanok lehetünk bármivel és bárkivel kapcsolatban, és önmagunk képességeiben is kételkedhetünk.
Igazság szerint minden kapcsolatunk a szüleinkkel való kapcsolatunkat tükrözi vissza. Pontosan azt tükrözi vissza, ami köztünk és a szüleink között történik.

Aztán, amikor felnövünk, általában két út közül választunk. Vagy olyanná válunk, mint a szüleink, vagy mindent megteszünk, hogy pont ellenkezőleg bánjunk a gyerekeinkkel, mint annak idején ők velünk. Mindkét út rengeteg feszültséggel, kontrollal és ítéletekkel jár, mert mindkettőt függővé tettük valamitől, egyik úton sem azért járunk, mert természetes módon így működne nekünk.

Egy pillanatra állj meg, és nézz rá az életedre…Te melyiket választottad?
Most, hogy ránéztél, továbbra is ezt választanád, vagy teremtenéd a saját életed a saját választásaid alapján, úgy ahogyan belőled fakadna természetes módon?
Erre még visszatérünk… (a 3. tévhitnél)

Az élet = kapcsolatok

Amikor arról kérdeznek minket, hogy kik vagyunk, mit lehet tudni rólunk, mit csinálunk…mit mesélnénk magunkról? Miután elmondtuk a nevünket, lehet, ahogy arról beszélnénk kinek a lánya/fia vagyunk, ki a párunk, hol dolgozunk, hová jártunk iskolába stb. Ezek mind kapcsolatok, kapcsolódások. Kapcsolódunk mindenhez és mindenkihez az életünkben, de nem mindegy, hogy milyen minőségben.
A kapcsolatainkon alapvetően rengeteg érzelmi töltés van, minden múltbéli esemény hatással van a jelenlegi és jövőbeli kapcsolataink kialakítására.
Már egészen kicsi gyerekkorban beépítjük az alapvető tanításokat a kapcsolatokról, mit illik, mit nem, mi helyes és mi nem, milyennek kell lennünk, ha illeszkedni akarunk a másikhoz, lemásoljuk a szülői mintákat, kompromisszumokat kötünk, hogy elfogadhatóak legyünk, ha pedig sokszor sérültünk a korábbi kapcsolatainkban, akkor eldöntjük, hogy mi az, amit még ezek után be tudunk fogadni és mi az, amit már többé nem. Sokszor nem is vagyunk tudatában, milyen hitrendszerek, nézőpontok alapján működünk és működtetjük a kapcsolatainkat is. Érezzük, hogy kényelmetlen, de sokszor nem tudjuk min kellene változtatnunk, mert ezek a hitrendszerek tudat alatt irányítanak minket.

Nézzünk meg néhány tévhitet a kapcsolatok tükrében:

1. tévhit: Akkor leszek boldog, ha a másik megváltozik

Képtelenek vagyunk kinyitni a szívünket a kapcsolatainkban, valami megakadályoz bennünket, hogy valóban kapcsolódjunk. Rengeteg nézőpontot alakítunk ki a kapcsolatainkról, amelyektől nagyon nehezen szakadunk el, így egyre több és több problémát generálunk, ugyanis ahelyett, hogy inkább a nézőpontjainkat változtatnánk meg, a másik embert akarjuk megváltoztatni.
Hányszor adtad ki a kezedből az életed irányítását arra várva, hogy majd, ha a másik megváltozik, akkor Te is jobban fogod érezni magad? Valóban attól függne a Te boldogságod, hogy milyen a másik? A válasz: nem… Ha azt hiszed, hogy igen, akkor lehet, hogy nehézségek sorozatával küzdesz a kapcsolataidban. Amikor egy másik személyt tartasz felelősnek a boldogtalanságodért, akkor tehetetlennek érzed magad. Ebben az esetben arra kell várnod, hogy az a másik ember változzon meg, hogy boldog lehess.
Ha boldog akarsz lenni, ne azon dolgozz, hogy hogyan bírhatnád rá a másikat, hogy megváltozzon, mert ezzel megállítod a saját életedet is, és a kapcsolatodat is lerombolod.
Az, hogy boldog leszel-e, egyedül azon múlik, hogy választod-e!
A boldog ember boldog embereket fog magához vonzani, és boldog világot teremt maga köré. Ha az öröm a természetes alapállásod, spirituálisan kifejezve magas a rezgésszinted, akkor azokat a lehetőségeket veszed észre, azokkal az emberekkel lépsz kapcsolatba, és olyan választásokat hozol, amelyek az örömödet fokozzák. De, ha folyamatosan attól teszed függővé a boldogságodat és a választásaidat is, hogy a másik éppen milyen lábbal kelt aznap, akkor kizárod magad az életed teremtéséből.

Hogy tudod megtenni, hogy válaszd a boldogságot?
Kezdd el!

Ajándékozd meg magad valamivel, aminek szívből örülsz, tölts együtt minőségi időt azokkal, akiket szeretsz, dőlj hátra, ha ahhoz van épp kedved és olvass egy jó könyvet, tegyél bármit, ami a szívedet melegséggel tölti el. Ha megváltozik a hangulatod, és nyugodtabb leszel, másképp fogsz reagálni egy-egy helyzetben, másképp veszed észre a dolgokat körülötted, más irányba fogsz mozdulni, mint azelőtt.

2. tévhit: Akkor leszek boldog, ha körülöttem mindenki elégedett

Ez az első tévhit „kistestvére”. Valóban akkor lenne jogod az örömre és a boldogságra, ha mindenkit magad elé sorolsz, és azon dolgozol, hogyan tehetnéd őket boldoggá? Mint ahogy fentebb írtam, a boldog ember boldog embereket fog magához vonzani, de ha Te örömtelen vagy, feladod önmagad, mert mindig csak másokért teszel, magadért pedig semmit, akkor előbb-utóbb el fogsz fogyni és áldozatnak fogod érezni magad, akit nem értékelnek.
Hidd el, hogy ha elkezded magad értékelni, megajándékozod magad minden nap csak valami apró kedvességgel, nemet mondasz, hogy ha ahhoz van kedved stb., attól nem leszel kevesebb és nem leszel kevésbé szerethető. Tudom, nem hangzik valami kedvesen, de azok, akik megharagudnának Rád ezért, ők korábban sem tiszteltek és fogadtak el eléggé, amikor megtettél értük mindent.

3. tévhit: Ha kompromisszumokat kötök, működni fognak a kapcsolataim

Sokan azt tanultuk meg az elsők között, hogy a jó kapcsolat kompromisszumokkal jár. Hányszor döntöttünk ennek hatására úgy, hogy feladjuk önmagunkat, hogy a másik elvárásai, vágyai érvényesüljenek? Legtöbbször mit hozott ez létre? Elégedetlenséget, feszültséget, haragot önmagunk és a másik felé, frusztráltságot, később akár betegségeket is, kapcsolati válságot. Egy idő után elkezdjük számon kérni a másikat, hibáztatunk, önsajnálatba merülünk, „mennyi mindent adtam fel érted, de te mit tettél a kapcsolatunkért?”
Ne engedd, hogy idáig jussanak a kapcsolataid! Pont ez a „jó tanítás” az, amely lerombolja a kapcsolatokat. Minél inkább nem vagy önmagad, minél inkább egy, a fejedben élő képnek akarsz megfelelni, annál nehezebb lesz örömteli kapcsolatban élned.
Csak tedd fel magadnak őszintén azt a kérdést, hogy milyen lehetne akkor az életed, ha kompromisszumok és önfeladás helyett inkább arra törekednél, hogy úgy fogadd el a társadat és minden más kapcsolatodat, amilyen, és Te is őszintén önmagadat tudd képviselni minden kapcsolatodban?

4. tévhit: Már olyan régen volt, már nem számít

Térjünk vissza a szülőkhöz. Ahogy az első bekezdésben is írtam, a szülői minták alapvetően határozzák meg a kapcsolatokhoz való hozzáállásunkat. Minden, amiben felnőttünk, számít.
Hogyan bántak ők egymással?
Hogyan beszéltek egymással?
Volt-e köztük szeretetteljes érintés?
Mit tanítottak nekünk az életről, a kapcsolatokról?
Megerősítettek-e, vagy gyengítettek a képességeinkben? Például: a gyermek kicsiként még botladozik, lever tárgyakat, kíváncsian nyúl minden felé, hogy megtapasztalja mi az, ami teljesen természetes, de ha túl sok „nem”-et kap a szülőktől (ez nem helyes, ne így csináld, ne úgy csináld), akkor vagy abbahagyja, hogy próbálkozzon, hiszen neki úgysem sikerül, vagy agresszív lesz, hiszen mindenhol csak a tiltással találkozik. Persze vannak egészséges határok, mert nyilván nem kell mindent megengedni a gyereknek, és fel kell hívni a figyelmét az esetleges veszélyekre, de nem kell őt a széltől is óvni, az ember tapasztaló lény.

Az, hogy hogyan élünk a kapcsolatainkban, főként attól függ mit raktároztunk el a tudatalattinkban, az emlékeinkben a szüleink által. Ezért nagyon fontos, hogy ha kapcsolati problémáink vannak, először tegyük rendbe a szüleinkkel való kapcsolatunkat.

Sokszor azt gondoljuk, „már olyan régen volt a gyerekkorom, már túl vagyok ezen a történeten”, de a legtöbb ismétlődő helyzetben nem a felnőtt bántódik meg, hanem a benne élő kisgyermek. A tudatalattinkban elraktározódott érzelmek felszínre törnek egy hasonló szituációban, és amíg van érzelmi töltet, azaz valamilyen formában megérint minket a történet, addig ugyanúgy fogunk reagálni a hasonló helyzetekben.
A másik téves gondolat, hogy ha már nem élnek a szülők, akkor nem lehet meggyógyítani a kapcsolatot velük. De igen! Ahogyan ők a szívünkben élnek, az számít! Ha sikerül elengednünk a csalódottságot, elégedetlenséget, haragot, és tudatosítjuk, hogy ők is csak azt tudták átadni nekünk, amit ők kaptak a szüleiktől, akkor könnyebben begyógyulhatnak a régi sebek.

Annak idején a deeksha áldás segítségével kezdtem el én is egyre inkább rálátni a szülői kapcsolat fontosságára, arra, hogy ha gyógyítom a szívemben lévő korlátozó érzelmeket, régi sebeket, akkor a többi kapcsolatom is pozitív irányba tud változni.
Az áldás energia egy neurobiológiai (idegrendszeri) változást létrehozva feloldja a múltbéli sérüléseket, ami egyébként csak hatalmas erőfeszítés árán, és nagyon nehezen volna lehetséges. Ahogy a fájdalom elmúlik, felfedezzük a szeretetet és az összekapcsoltságot. Ha a szívünkben is a béke állapota lesz jelen, akkor a többi kapcsolatunk is szereteten és összekapcsoltságon tud alapulni és teremtődni.

Arra bíztatlak most kedves Olvasó, ha megérintettek ezek a sorok, és most akarva akaratlanul is a szüleidre gondolsz, engedd meg magadnak, hogy őszintén ráláss arra, eddig hogyan éreztél irántuk, milyen volt a kapcsolatod velük, és ha úgy látod, kicsit is gyógyulásra szorulnak ezek az érzelmek, érdemes dolgoznod rajta, értük, érted és az életed összes kapcsolatáért.