A 2020-as év mindannyiunk számára változások sorát hozta. Ki stressz, és nehézségek tömkelegét vonzotta be, ki könnyedebben tette magát új irányba, és volt, aki kapott hideget, és meleget is.

Te melyik csoporthoz sorolnád magad?

Figyeld meg, hogy alapvetően milyen a hozzáállásod a változáshoz.
Ellenállás dolgozik benned, amikor nagy váltások, változások előtt állsz, vagy esetleg inspiráltnak érzed inkább magad, és ihletet kapsz, hogy minél többet kihozz magadból?

Már előre dolgozik benned az adrenalin, és tudat alatt készülsz, hogy valami mást kell majd csinálnod, mint azelőtt. De, ha nem vagy éber a tested jelzéseire, és a benned munkálkodó energiákra, akkor könnyedén összekeverheted például az izgatottságot a félelemmel, hiszen ennek a két érzelemnek nagyon hasonló az energiája, és akár le is állíthatod a teremtéseid.

De mielőtt így előre szaladnék, nézzük meg, hogy általában mi történik velünk, ha „megcsap minket a változás szele”. Mindenképp stresszt okoz, amelyre mindenki másképp reagál a nézőpontjaitól, a tapasztalásaitól, a hozott mintáitól, a hitrendszereitől, és akár a pillanatnyi hangulatától függően.

De mi van, ha a stressz nem is „rossz”, csak nem eléggé használjuk az éberségünket?

Amikor stresszről beszélünk, az emberek többsége a negatív stresszre gondol, pedig a stressz lehet inspiráló, és előre mozdító is. Sőt! A stressz lehet az életünk hajtómotorja is, mindaddig, amíg túl nem lépünk a terhelhetőségünk határain, és erőfeszítéssel kezdjük megoldani a dolgainkat. Ha egyre inkább az erőnk fogy, akkor előbb-utóbb problémákat, betegségeket okoz az inspiráció helyett.

Míg a pozitív stressz (ún. eustressz) energetizál, és felturbózza a kreativitásunkat, a negatív stressz (ún. distressz) leblokkol, elerőtlenít, és legyengít. Kérdés, hogy időben észrevesszük-e, hogy mikor válnak a dolgaink megerőltetővé, és mikor van itt az idő változtatni?

Abban a pillanatban, ahogy valami váratlan dolog történik velünk, valójában azonnal hozunk egy benső választást.

A kérdés, hogy: a „szokásos”, beidegződött módon reagálunk, vagy hajlandóak vagyunk-e tudatos figyelemmel jelen lenni, és felismerni az adott helyzet lehetőségeit?

Hogy konkrét példával éljek, tegyük fel, hogy felmondanak neked a munkahelyeden:
reakció: bepánikolsz, elkezded magadban, vagy másokban keresni a hibát, kutatod az okokat, két perccel később már azt látod, hogy éhezel, nem tudod kifizetni a számláidat, lassan nem bízol már a képességeidben, és abban sem, hogy új munkát fogsz találni… stb.
reakció: az első pillanat döbbenete után felismered, hogy valójában utáltál ott dolgozni, és régóta vágytál valami másra. Persze nem azt kérted, hogy rúgjanak ki, de az Univerzum így reagált a kérésedre. Ha képes vagy egy magasabb nézőpontból látni magad, és a szituációt, akkor képes leszel ránézni arra is, hogy mi lehet ebben az ajándék. Lehet, hogy abban a pillanatban nem lesz konkrét válaszod, de máris könnyebbnek fogod érezni magad, és inspiráltabb leszel az új lehetőségek felé.

Miként reagál az agyunk a stresszre?

Az úgy nevezett „szokásos” mód, az agyunk bizonyos területének reakciója a fellépő stresszre. Ezt a területet úgy hívjuk, hogy Közös Integratív Terület (KIT), amely bármi áron a túlélésünkért dolgozik. Amikor megjelenik a stresszor, azonnal olyan emlékek után kezd kutatni, amelyek a jelen szituációhoz hasonlítanak, és olyan egykori reakciót keres, amivel valahogy annak idején megoldottuk a helyzetet.

Ez a folyamat az agy működésének akár a 75%-át is képes leállítani, és az új választások keresésnek a lehetőségét is blokkolja. Ekkor egy csökkent tudatállapotba helyezkedve automata üzemmódba kapcsolunk.

Persze, ekképpen is meg lehet úszni a helyzetet. A kérdés az, hogy működik-e nekünk, vagy esetleg itt az ideje az éberségünket, és a tudatosságunkat beizzítani, és esélyt adni egy táplálóbb, jobban működő megoldásnak.

A második verzió már egy ideje sokkal szimpatikusabb számomra, hiszen elég sok évet töltöttem az automatikus válaszreakcióimra hagyatkozva, amelyek nagyon nem működtek. A testünk is nagyon tudatos, és egyből jelez, ha valami nem OK számunkra. Csak hajlamosak vagyunk inkább a testünket is rosszá tenni, ahelyett, hogy megértenénk, hogy mi lehet a jelzések mögött.

Mi történhet tehát, ha éber vagy, és tudatos?

Maradva a fenti példánál: Ha hajlandó vagy megengedésben lenni azzal, hogy nem csak rossz lehet az, hogy felmondtak a munkahelyeden, hanem bátrabb vagy, akkor ránézhetsz arra is, hogy te kérted-e a változást az anyagi helyzetedben. Ha igen, akkor már esélyt is adtál magadnak egy másik jövőkép megteremtésére, amelyben nem csak a lenullázódás szerepel.

Nagyon felszabadító tud lenni a megengedés, hogy lehet más választásod is. A nézőpontjaid teremtik a valóságodat. Vajon miként változhat az életed, ha időnként beengedsz új nézőpontokat az életedbe? Mi van, ha minden azonnal jobban működő lesz?

Tudd, hogy az Univerzum általában nem úgy válaszol a kéréseidre, ahogy te azt kitaláltad, hogy megtörténjen. Mi van akkor, ha azzal, hogy felmondtak, életed legnagyobb ajándékát kaptad meg?

Nem kell mást tenned, csak engedd meg, hogy ennek a kérdésnek az energiája bekússzon a gondolataid közé, hogy általa egy jobb jövőt kezdhess teremteni.

Természetesen az elméd próbálkozni fog, és továbbra is küldi feléd a „megszokott” impulzusokat, de mi lenne, ha mostantól arra fordítanád az energiád, hogy mi lehetséges minden eddigi nézőpontodon túl, és minden eddigi tapasztalásodon túl?

A vágyott élet mindig a komfortzónán túl van. Minden eddigi megtapasztalt valóságunkon túl. Ha itt, és most elhatározod, hogy nem simulsz bele az átlagosba, és kíváncsi vagy, hogy mi más is lehetséges még, amit eddig sosem fogadtál be, azonnal más alapokra helyezheted az életed!

Választod?

A cikket itt is megtalálod: https://mimagazin.hu/onismeret/2021/01/09/mikent-fogadhatjuk-a-valtozas-ajandekat-pozitiv-stressz/