Egy pár évvel ezelőtt egy írói pályázaton osztottam meg veletek, hogy hosszú évekig miért is nem írtam semmit, pedig valójában feltölt, és jól esik, ha írhatok.
Ha kíváncsiak vagytok a történetemre, itt elolvashatjátok:
https://lelekpillango.blog.hu/2015/09/08/a_het_lakat_hartyanyi_reka
Ez az írás is arról szól, és valójában mindent az határoz meg az életünkben, hogy milyen tapasztalatok vannak a hátunk mögött, milyen érzelmi traumákat gyűjtöttünk össze és zártunk be a tudatalattinkba, a testünkbe, amelyek miatt ma esetleg olyan választásokat hozunk, amelyeket egyébként nem szeretnénk választani. Mennyi mindent bonyolítunk meg az életünkben csak azért, mert elképzeléseink, nézőpontjaink, ítéleteink, kivetítéseink vannak önmagunkról, másokról, és azokról a dolgokról, amik már megtörténtek velünk, illetve megtörténhetnek a jövőben?
Mennyivel egyszerűbb és jobb lenne, ha minden nap tiszta lappal, a múlt árnyékai nélkül kezdhetnénk új életet, teremthetnénk többet és mást, mint eddig.
Ezt eddig lehetetlennek gondoltad? Sokáig én is.
Aztán találkoztam az Access Consciousness-szel, és a sok közül az egyik nagyszerű eszközével, hogy minden egyes nap, minden reggel töröld, és tedd nem teremtetté a tegnapod, a múltad, mindent, ami eddig veled történt. Nem kell semmi mást tenned, csak kérd, hogy ez energetikailag megtörténhessen. Eleinte furcsának tartottam, mit határozhat vajon az, ha ezt csak úgy kérem…egyáltalán kérhetem-e? Mi lennék, ki lennék a múltam nélkül, és minden nélkül, amihez eddig kapcsoltam magam? Sok érdekes kérdést vetett fel ez a téma, de kíváncsi lévén kipróbáltam, aztán rákattantam teljesen 🙂 ugyanis azt vettem észre, hogy nem sokkal később már nem olyan intenzív az érzelmi töltet az ügyön, amivel kapcsolatban problémám volt. Sőt, azt vettem észre, hogy egészen új dolgok, új emberek, új lehetőségek találnak meg. Úristen, mi történik? Ennyi mindent tud megváltoztatni egy kérés az Univerzum felé?
Gyerekkorunkban azt tanultuk, hogy ne kérjünk, mindent oldjunk meg magunk, hiszen nem számíthatunk senkire.
Gyerekkorunkban azt tanultuk, hogy ne kérjünk, mindent oldjunk meg magunk, hiszen nem számíthatunk senkire. Elhittük azt is, hogy nem akarhatunk többet, mint ameddig a takarónk ér, és örüljünk annak, amink van. Ezek a nézőpontok erősen abba az irányba terelték a fókuszt, hogy ne akarjunk többet teremteni annál, mint amit már elértünk, mint amit megtanultunk, hogy lehetséges. Ha valami mégis összejött, azt szerencsés véletlennek tituláltuk és elkezdtünk azon aggódni, hogy el ne veszítsük, ezzel ismét bezárva magunk körül a további előrelépési lehetőségeket.
Mi lenne, ha tényleg egy olyan világban élhetnénk, ahol minden egyes nappal új dolgokat teremthetnénk, minden könnyed és örömteli lenne?
Mi lenne, ha tényleg egy olyan világban élhetnénk, ahol minden egyes nappal új dolgokat teremthetnénk, minden könnyed és örömteli lenne? És, mi változhatna vajon, ha nem feltételes módban, hanem úgy kérdeznénk, hogy „Milyen új dolgokat teremthetek ma könnyedén és örömmel? Kik/mik lehetnek ehhez hozzájárulások?”
Az Access a kérdések feltevésére ösztönöz, arra, hogy ne válaszok után kutass, amelyeket úgyis csak a múltadban már megtörtént tapasztalataid alapján találhatsz meg újra, hanem arra, hogy ha kérdezel, akkor tisztábban láthatsz a jelenben, érzelmi és gondolati befolyásoltság nélkül vehetsz észre egészen új lehetőségeket.
Ha szeretnél elmélyülni ezekben a szuper könnyed, és hatásos eszközökben, a legközelebbi lehetőségeket itt találod velem:
Szeretettel várlak egyéni kezeléseimen, tanfolyamaimon, meditációimon!