Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy valamilyen formában mindenkit érint a megfelelés témája. Ami nem mindegy, hogy:

• • milyen mértékben,
  • mikor érjük el a határt,
  • mikor fordul kényszerességbe,
  • mikor jár önfeladással.

Természetes igényünk, hogy tartozzunk valahová, hogy elsősorban a családunk elfogadjon és erősítsen az életbe vetett hitünkben, és úgy gondolom az is természetes, hogy jól esik, ha kapunk pozitív visszacsatolást a környezetünktől.

Egy egészséges mentalitású és lelkületű ember önmagán belül is egységben van. A kisugárzása, kiállása pedig természetes és nyitott, alapvető lelkesedéssel fordul a külvilág felé. Akit viszont a múltjában – főleg gyerekkorban – több trauma, elutasítás, bántalmazás ért, félő, hogy a törekvése arra, hogy megfeleljen, túllép az egészséges határokon.

Sok tanulmány, pszichológiai felmérés szól arról, hogy hagyományos értelemben mik a fő kiváltó okai annak, ha valaki megfelelési kényszerrel küzd, hogyan jut el odáig, hogy már-már minden cselekedetét másoktól tesz függővé.

Én most nem az odavezető útról szeretnék írni, hanem egy kicsit más megközelítésből olyan eszközöket adni, amelyekkel ki tudnak lépni a megfelelés börtönéből mindazok, akik felismerik, hogy változásra van szükségük.

Mi van, ha soha nem voltál rossz?

A nézőpontjaid alapján teremted a valóságodat. Ez egy alaptanítás, szinte minden írásomban kihangsúlyozom. Rengeteg megkövesedett nézőponttal rendelkezünk, amelyek többsége nagyon nagyon régi, akár évtizedekkel korábban rögzült – és pontosan azért, mert annyira régiek -, eszünkbe sem jut, hogy meg tudnánk őket változtatni.

Kicsi gyermekként a szüleink, a családunk nézőpontjai, mintái vannak ránk a legnagyobb hatással, és annál a pontnál, amikor először kötötték feltételhez, hogy mikor számítunk jó gyereknek és mikor nem, akkor elkezdjük ösztönösen megkérdőjelezni önmagunkat. Emlékszem, anno többen is megkérdezték tőlem, hogy az akkoriban pár hónapos kisfiam jó baba-e. Rákérdeztem, hogy mire gondolnak pontosan, mert nem igazán értettem az utalást. Arra gondoltak legfőképp, hogy átalussza-e az éjszakát, nem sír-e sokat, eszik-e rendesen…stb. Nekem ezek alapján eszembe sem jutott volna “jóvá”, vagy “rosszá” tenni a fiamat, de egy globális, általános séma szerint már ezek is minősítenek .

Valójában akkor eszméltem rá, hogy már az élete kezdetén mennyi ítélettel találkozik egy csecsemő, és nagyon nem mindegy, hogy a szülő akarva-akaratlanul mit erősít, vagy gyengít benne a nézőpontjaival – vagy másokéval. Minél több feltétele lesz a „jóságnak”, annál inkább eltávolodik a gyermek önmagától, és egyre inkább meg akar felelni az elfogadhatóság érdekében.

Gondolnád-e, hogy ilyen módon az, hogy „rossz vagyok”, az elsődlegesen rögzült nézőpontjaink egyike?

Egy pillanatra hunyd be a szemeid és görgesd végig az életed fontos momentumait. Nézd meg, hogy amikor döntés előtt álltál, akkor hol jelent meg ez a nézőpont, mint egy „kis gonosz manó”, aki azt súgta a füledbe hogy: nem vagy képes, nem tudod megcsinálni, nem fog sikerülni…?

Mi lenne, ha tudnád, hogy sosem voltál rossz? Mi lenne, ha tudatosítanád, hogy ez csak egy nézőpont, amit elhittél annak idején valakinek? Valójában sosem volt a tiéd, így, akár meg is változtathatnád.

Vajon milyen lenne akkor a valóságod, ha többé nem keresnél igazolásokat a saját rosszaságod fenntartására? Ha mostantól úgy tudsz ránézni arra, hogy „rossz vagy” , hogy ez csak egy érdekes nézőpont, semmi más, akkor nem kell többé igazzá tenned.

Néhány eszköz, amelyeket használhatsz, hogy kilépj a megfelelés kényszeréből:

1. Tegyél fel kérdéseket, hogy tisztánlátást kapj!

Az Access Consciousnessben kérdéseket teszünk fel annak érdekében, hogy kimozdítsuk magunkat egy-egy beragadásból, illetve éberséget szerezzünk valami felől. A kérdésekkel megadjuk magunknak az esélyt, hogy más szemszögből is megközelíthessünk bármit, mint ahogyan eddig tettük.

A múltadat nem, de a hozzáállásodat igen, és azt bármivel kapcsolatban azonnal meg tudod változtatni. Amikor kérdésben vagy, akkor nem a korábbi nézőpontjaidat ismételgeted. Nem azt járod újra körül, amiket már korábban is megtapasztaltál, hanem egy gyermek őszinte kíváncsiságával nyitsz teret arra, hogy mik lehetnek azok az új lehetőségek, amiket eddig nem vettél észre. A kérdések kinyitnak, a válaszok bezárnak.

A megfelelés témakörénél maradva első lépésként figyeld meg: Mi lehet az elsődleges beragadt nézőpontod, amely által elindult benned az önkételkedés?

Ezután jöhetnek a kérdések:

• Hány éves voltam akkor, amikor elhittem, hogy nem vagyok úgy jó, ahogy vagyok?
  Itt kapni fogsz egy energetikai választ arról a korodról, ahol beragadtál a nézőpontodba, csak figyeld meg, mit érzékelsz.
• Kinek hittem el?
  Nem feltétlenül fontos, hogy megnevezd az illetőt, de, ha rájössz, hogy ki az, – apukád, anyukád, vagy valaki más fontos személy az életedben-, akkor érdemes arra is ránézned, hogy vajon azóta is az ő nézőpontjai, véleménye, jóváhagyása, elismerése határozza-e meg a választásaidat, nagyrészt természetesen tudat alatt.
• Hogyan hat ki ez az életem egyéb területeire?
  A családon túl érdemes itt ránézni arra, hogy miként befolyásolja az életed egyéb területeit mindaz, ahol lemondtál önmagadról a megfelelés érdekében. Hol, kiktől várod még mindig ugyanazt a megerősítést, elismerést, jóváhagyást külső forrásból, mint, amit gyermekkorodban eldöntöttél erről?

A kérdések hatására olyan felismerésekre tehetsz szert, amelyek máris könnyebbé tehetik a nézőpont váltást: (lásd 2. pont) valószínűleg felnőttként már nem a pl. öt éves kori önmagunk gondolatai és érzései alapján szeretnénk működni, és édesapánk jóváhagyására sem kell várnunk tudat alatt.

2. Változtasd meg a nézőpontodat!

Ahogy fentebb említettem, a múltadat nem tudod már megváltoztatni, de a nézőpontodat bármikor. Hány berögzült fix elképzelésed van dolgokról, emberekről, önmagadról, amelyek már rég nem aktuálisak? Lehet, hogy annak idején működtek, de mi van, ha most már nem? Vagy fordítva? A tudatos élet egyik alapköve, hogy időnként ránézz arra, hogy hol tartasz most, mi változott meg, amit elismerhetsz, és ennek tükrében képes legyél bármikor rugalmasan nézőpontot váltani.

3. Minden csak egy érdekes nézőpont

Használd ezt az eszközt minden megállapításra, minden ítéletre, minden kikövetkeztetésre, még a sajátjaidra is. Érdekes nézőpont, hogy van egy ilyen nézőpontja az XY-nak. Érdekes nézőpont, hogy nekem van egy ilyen nézőpontom. Ha bármire érdekes nézőpontként tudsz tekinteni, nem kell egyetértened és igazodnod hozzá, és nem kell ellenállnod sem neki. Semmi sem igaz és valós addig, amíg valamilyenné nem minősíted. Az érdekes nézőpont kiemel a minősítésekből.

4. Lépj újra az erődbe!

Amíg a rosszat, helytelent, javítandót keresed állandóan magadban, és mások felé akarsz elköteleződni, addig sok minden rejtve marad igazi önvalódból. Amikor kisgyermekként elhitted más nézőpontját arról, hogy nem vagy jó, nem vagy elég úgy ahogyan vagy, akkor tudattalanul átadtad az erődet neki, őt tetted nagyobbá önmagadnál. Elkezdtél igazodni az ő valóságához, és megállítottad a saját életed teremtését. Ha felismerted, hogy ez így volt, annyit kell csak tenned, hogy minden, ami nem hozzád tartozik, tudatossággal csatolva visszaküldöd a feladónak. Ez nem azt jelenti, hogy a nyakába varrod mindazt, amit eddig te cipeltél – szenvedjen ő vele -, hanem egyrészt azt, hogy te nem vagy hajlandó olyannal menni, ami nem a te életed, nem a te igazságod, illetve, ha tudatosságot csatolsz hozzá, akkor ezek az ítéletek – amelyek valószínűleg sokkal régebben keletkeztek, még annál is, mint, akitől te kaptad-, feloldódnak a létrejöttüknek gyökerénél.

Mi lenne, ha felidéznéd, ki voltál azelőtt, hogy megmondták volna neked, hogy kinek kell lenned?
Ha eddig túl nagy energiát fektettél abba, hogy hogyan nyomd el a benned rejlő potencialitást, hogyan bújj maszkok mögé, hogy ne forgasd fel mások életét, kipróbálnád-e, hogy milyen az, amikor nem az erőd elfojtására összpontosítasz, hanem arra, hogy mit teremthetsz vele, milyen új valóságot hozhatsz létre?

Ha nem jól akarod csinálni többé a dolgokat, hanem úgy, ahogyan neked működik, vajon miként változna meg a valóságod?

Lehetőségek: www.hartyanyireka.hu/aktualis