Mennyi energiát használsz, hogy ne legyél a legjobb barátja a testednek?

Mostanában sokan jönnek hozzám azzal, hogy lefogyni szeretnének, vagy valamilyen módon elégedetlenek a testükkel, de nem sikerül megváltoztatni, bárhogyan is próbálják.
Gondoltál rá, hogy mennyi nézőpont és ítélet irányul a testedre nap, mint nap, azáltal, hogy eldöntötted, hogy úgy nem jó, nem megfelelő, ahogy most kinéz? Minél inkább megállapítod, hogy nem szép, túlsúlyos stb., annál inkább úgy fog kinézni, mint a rá vetített ítéleteid.
Láttam egy posztot a minap, már sajnos nem találom, de valami olyasmi felirat volt a képen, hogy “Én, 15 évvel ezelőtt, amikor szidtam magam, hogy hogy nézek ki, bárcsak ma festenék úgy, imádnám”.
Hát igen, az alatt a 15 év alatt mennyi ítéletet erőltettél a testedre, ami olyanná formálta, amivel most nem vagy boldog?

Mi lenne, ha elismernéd, hogy amit nem szeretsz, azt is Te teremtetted?

Az egyik kedvenc tanításom Az Access Consciousnessben az, hogy, ha valamivel elégedetlen vagyok, akkor tegyem fel a kérdést, hogy „Mit szeretek ebben, hogy ezt választom?” Persze, logikusan azt mondanám, hogy nem szeretem, hiszen nem tetszik, nem ezt akarom, de valamivel mégis létrehoztam, és fenntartom. Ha ezt elismerem, és tudatosítom, hogy én választottam, én teremtettem, ez a kérdés azonnal megváltoztatja az energiát, kivesz az ellenállásból, és ráébreszt arra, hogy szuper teremtő vagyok, a választásaimmal teremtettem egy olyan testet, amilyen most, és ha változtatni szeretnék rajta, akkor mást kell választanom. Milyen más választásaim lehetnek tehát, amelyek olyanná formálják a testemet, amivel igazán boldog vagyok? És nyitott vagyok mindenre, ami ehhez a változáshoz hozzájárulás lehet. Nem a lefogyást, erősödést, kerekebb popsit, nagyobb melleket erőltetem, nem a fix nézőpontokat betonozom be jobban.

Az ismétlődő mintákat választod, vagy a változást?

Mondták-e neked gyerekkorodban, hogy addig nem állsz fel az asztaltól, amíg üres nem lesz a tányérod? Mondták-e, hogy meg kell enni, ha már ki van fizetve? Mondták-e, hogy Etiópiában éheznek, Te pedig csak pocsékolod az ételt? Mondták, hogy egyél rendesen, mert kicsi, gyenge, és beteg leszel? Volt egy szerető nagymamád, aki úgy kedveskedett, kényeztetett mindig, hogy jól megetetett? Tévesen azonosítottad be az ételt, mint a szeretet és kedvesség forrását?
Mennyi múltbéli beidegződés, ítélet, bűntudat mozgat tudat alatt?
Vajon milyen energia lehetnél Te és a tested, ami ezek miatt a nézőpontok miatt nem vagy hajlandó lenni? Vajon milyen lehetne a tested, ha nem nézőpontból ennél?

Vajon milyen lehetne a tested, ha nem a múltad tapasztalásai alapján hoznál döntéseket róla? Ha itt és most a jelenben hangolódnál rá, hogy mi működik neked és a testednek, akkor például nem büntetnéd, ha a régebben bevált módszerek most nem hatnak, ha a régen sikeresen alkalmazott diéta most mégsem válik be.
És hányszor bántottad azért magad, mert tíz barátodnak bejött egy módszer, de neked nem, és azt gondoltad, te nem működsz jól? Azt javaslom, kérdezd meg, mielőtt nekiállnál enni a következő alkalommal: Mire vágyik most igazából a testem? Elképzelhető, hogy egészen mást fogsz „meghallani” , és nem követed az automatikusan járt utat többé.

A testnek energiára van szüksége, de nem feltétlenül az ételből, ez csak egy téves beazonosítás, hogy az étel adja az energiát. Kérdezd meg, tényleg kell enned? Vagy ez csak egy nézőpont, amit magadévá tettél? Lehet, hogy a tested inkább sétálni, táncolni, inni, szeretkezni akar helyette? Amikor a tested „véletlenül” teresnek érzi magát, akkor lehet, hogy ezt a teres érzést éhséggel azonosítod, és gyorsan eszel valamit, ezzel pedig eltompítod az éberséged. Hányszor választottad inkább az ismétlődő mintákat az éberség helyett?

Mi lenne, ha ahelyett, hogy folyamatosan döntéseket hoznál a tested helytelenségéről, inkább elkezdenél békét kötni vele, megbarátkozni vele úgy ahogyan most néz ki, elismerni, hogy ilyennek teremtetted most, és ahelyett, hogy azt hiszed, akkor érhetsz el változást, ha valamit helyesen, megfelelően csinálsz, első, és legfontosabb lépésként a nézőpontodat változtatod meg vele kapcsolatban?

Mi kellene ahhoz, hogy a testedre, mint ajándékra tekints, és nem úgy, mint nehézségre, vagy problémára? Mi változhatna, ha eltűnne a szótáradból a megváltoztathatatlan?