Mit nem tudok befogadni, ami megakadályozza azt a változást, amelyet valójában szeretnék megtörténtetni? Ma reggel ez a kissé nyakatekert kérdés robbant be a fejembe, és valószínű nem kevés energiát mozgatott meg, mert nem sokkal később polcpakolás közben leestem a létra legmagasabb fokáról a konyhakőre. Valami csoda (vagy az én teremtésem) folytán semmi bajom nem lett egy pici rándulást kivéve, de máris nagyon kíváncsi vagyok, mi az a lehetőség, amit a jövőre nézve ma kicsomagoltam a dobozából.

Valóban problémád van, vagy csak nem tudsz befogadni?

Nagyon sok problémát generálunk az életünkben, hiszen erre vagyunk kalibrálva, hogy nehezítsük meg az utat, mielőtt elérünk valamit, hiszen a nehéznek van értéke ebben a valóságban. Ami könnyen jönne, az értéktelen, illetve bármi, amit a nézőpontunk diktál: nem érdemeljük meg, ami könnyen jön, az könnyen is megy, ami könnyű az olyan, mintha nem is lenne stb. Amióta Accessezem, mindig azt nézem, milyen nézőpontomat tudom megváltoztatni ahhoz, hogy más irányban folytatódjon az életem.

„Amikor nem vagy hajlandó befogadni valamit, akkor leállítod a feléd áradó energiát, és elvágod magadtól az Univerzum energiáját. Amikor végre felismered, hogy az univerzumnak minden a része, akkor eljutsz oda, hogy azt választod, amivel rendelkezni szeretnél. Ez más, mint, hogy dolgokat elutasítasz, amiket rossznak vagy nem kívánatosnak ítélsz meg. Amikor megpróbálsz az univerzumodból dolgokat visszautasítani, akkor nem vagy képes akármit is befogadni, beleértve a pénzt is.” (Gary Douglas : Neked megfelelő gazdagság c. könyv)

Milyen nézőpontjaim vannak, amelyekkel elvágom magam a befogadástól? Hm.

– Jó problémamegoldó vagyok? Tessék, akkor itt vannak a problémák, oldjam meg őket!
– Szeretek állandóan agyonhajszolt lenni, hogy hasznosnak érezzem magam? Ez esetben mindig találok valami teendőt, nehogy egy fél percre leüljek, hiszen akkor nem tudom igazolni a hasznosságomat.
– Kerülöm a tudálékos, okoskodó embereket? Ok, ha kizárom őket az életemből, semmit nem fogok befogadni tőlük, sem pénzt, sem információt, semmit.

Volt tizenpár évvel ezelőtt egy pasim, aki által megteremtődött ez a beidegződésem, annyira okoskodó volt, hogy az agyamra ment. Azóta, ha hasonló energiájú emberrel találkoztam, azonnal elkerültem, esélyt sem adva, hogy megtapasztaljam, tényleg olyan-e. Vajon hány lehetőségtől vágtam el magam akkor…? Az az érdekes, hogy ez a pasi időről időre valamilyen vonatkozásban mindig felbukkant az életemben, és én mindig igyekeztem kizárni azonnal, nem néztem sosem mögé a dolgoknak, hogy mit keres már megint az életemben, csak felhúztam a falaim. Hosszabb idő eltelte után a napokban újra összefutottam vele, és az első reakcióm mikor megláttam, ismét az volt, hogy jajj, menekülni! Meg is tettem, mert most is ez volt az ösztönös reakcióm, DE végre most hajlandó voltam ránézni, hogy mi is van itt valójában. Megkérdeztem, mi lehet a hozzájárulás ebben a találkozásban? Talán csak az, hogy beindítsa azt az energiát, hogy ránézzek, mi mindent változtathatnék meg az életemben, ha többé nem zárnék ki senkit és semmit? Nem tudom a választ, és igazából nem is a válasz az érdekes, hanem az, hogy hajlandó vagyok kérdésben maradni ezzel, és nem megítélni magam, hogy azt választottam megint, hogy kimenekülök a helyzetből.
Amióta a tudatosság módszereit élem és alkalmazom, jobban résen kell lennem magammal, mert könnyen nézőpontommá válik, hogy „aki ilyen dolgokkal foglalkozik, az nem reagálhat ilyen tudatlanul” Szóval egy rakás energia mozdult meg a találkozás óta bennem ezügyben, és a ma reggeli kérdés még a létráról is lerepített. Szuper, hogyan lehet ez még ennél is jobb?

*******************

Ha nem zárnál ki többet senkit és semmit az életedből, ha mostantól befogadnád, amit eddig a legjobban megítéltél, mennyi új lehetőséget, pénzt, örömöt és könnyedséget generálna neked?