Hányféle módon állítod meg a problémák miatt az életed teremtését, mert valami olyan dolog történik veled, ami az első pillanatban kellemetlennek, káoszosnak tűnik? Hányszor nem élsz a lehetőségekkel, mert a dolgok nem úgy jelennek meg az életedben, ahogyan elképzelted? Hányszor könyveled el kudarcként, ahová jutottál, miközben lehet, hogy csak egy hajszál választott el attól, hogy létrehozz valami nagyszerű új dolgot az életedben?

Ha valamikor, akkor most igazán káoszosnak tűnhetnek a mindennapok, bár itt is érvényes az az alaptanítás, hogy amilyen a nézőpontod, olyan a valóságod. Ha a félelemnek és a bizonytalanságnak adsz erőt, akkor abból teremtesz többet, hiszen ahol a fókuszod van, oda teszed az energiád is, így abból vagy hajlandó még többet fogadni. Ha a problémákra fókuszálsz, a problémáid fognak növekedni.

Ezzel szemben, bármi is zajlik a világban, ha Te a középpontodban tudsz maradni, a problémák helyett a lehetőségeket keresed, a szenvedés helyett az örömöt kéred, hogy növekedjen az életedben, akkor abból fogsz többet befogadni és teremteni.

Hogyan is szállhatsz ki a problémagyártás mókuskerekéből?

1. Engedd le a falaidat

Bármikor, amikor ellen akarunk állni valaminek, vagy meg akarjuk védeni magunkat, automatikusan falakat húzunk fel. Ilyenkor elzárkózunk mindazon dolgoktól, amelyekre nem akarunk ránézni, mert valamiért kellemetlen érzések fűznek hozzájuk.

Különböző hatások értek minket a múltban, és úgy hisszük, ha kizárjuk a negatívan megélt élményeinkhez fűződő érzéseket, akkor nem lehetnek ránk hatással. De valójában mit teszünk ilyenkor? Az éberségünket zárjuk ki, hogy egy következő helyzetben tisztán lássunk, és olyan választásokat hozzunk meg, amelyek jobban működnének, mint a korábbi reakcióink. Ha fent vannak a falaink, akkor robotpilóta üzemmódból működünk.

Ekként zárjuk ki az életünkből azokat a lehetőségeket is, amelyekről pont emiatt a robotpilóta üzemmód miatt már előre eldöntöttük, hogy milyen végkimenetelűek lehetnek számunkra.
A falak öntudatlanná tesznek egy üggyel kapcsolatban, nem pedig megoldják azokat.

Mit tehetsz? Le kell engedned a falaidat, mert furcsa és érdekes módon ez fogja megadni a védelmet és a megoldást. Ha tudatosan hajlandó vagy ránézni mindarra, ami benned és körülötted van, – úgy ahogyan van, torzítás nélkül-, akkor bármit meg tudsz tudatosan tapasztalni, és ezáltal választani a neked éppen legtáplálóbb lehetőségek közül. Úgy képzeld el, mint egy terített asztalt, amin minden ott van, az is, amit szeretsz, és az is, amit nem, de Te azt veszed el, ami neked tetszik. Látsz mindent, fogadsz mindent, és azt választod, ami épp akkor számodra a legkívánatosabb az asztalról.

Hogyan csináld?

Amíg nem megy „csak kérésre”, addig elképzelheted vizuálisan, hogy milyen magasan vannak a falaid, milyen anyagból van a falad (beton, tégla, üveg stb.) és csak kezdd el lefelé tolni, bontogatni a téglákat, egyre lejjebb és lejjebb. A testednek is lesz egyfajta könnyebbség érzése. Ha teljesen sikerült leengedned, akkor kérd a tisztánlátást az adott ügyben, és figyelj, miként látsz rá másként, mint ahogy eddig.

2. Hagyd abba az ítélkezést!

Az ítéletek egészen addig nem hozzád tartoznak, amíg igaznak és valósnak be nem veszed őket, vagy ellen nem állsz és reagálsz rájuk. Amikor beveszel, elhiszel másoktól egy ítéletet, igazodsz az ő valóságukhoz, addig megállítod a tiédet. Akárhányszor megítéled és falakat húzol fel, elzárod az éberséged. Amikor megítélsz valamit, vagy valakit, addig nem vagy befogadó új lehetőségekre.

Ha képes vagy úgy jelen lenni az életedben, hogy egyre kevésbé ítéled meg magad és másokat, akkor egyre több tudatosságot is csempészel a mindennapjaidba. Így nem a korábban alkotott nézőpontjaid alapján döntesz vagy cselekszel, hanem úgy, ahogyan az aktuális helyzet megkívánja.

3. Ne akarj végkövetkeztetésre jutni!

Mindenhol, ahol előre kikövetkezteted, kitalálod a lehetséges végeredményt, megölöd a végtelen lehetőségeket. A legtöbb ember úgy építi fel az életét, hogy azokra az elgondolásokra, azokra a nézőpontokra támaszkodik, amiket gyerekkorában hallott, látott, tanították neki. Ez az, amikor kijelentesz dolgokat, hogy hogyan kell kinéznie, és kitalálod, hogy milyen módon kell működjön. Megfontolod, hogy valami egy bizonyos módon van, majd bizonyítékokat sorakoztatsz fel, és megpróbálod helyessé tenni. Nem azt nézed, hogy milyen választásaid lehetnének a jelenben. Az a fontos, hogy helyessé tedd a nézőpontod, ami valójában nem is a tiéd. Mi lenne, ha kikövetkeztetések helyett kérdésben lennél; Miként nem néztél még rá arra az adott dologra? Mi más lehetséges a megszokotton túl?

4. Kérd, hogy felismerd a káoszban rejlő új lehetőségeket

A problémák gyártása általában egy, vagy több olyan nézőponttal kezdődik, amelyek vagy arról szólnak, hogy valamilyen formában vesztesnek tartod magad – nekem sosem jön össze, nem vagyok elég jó, stb.-, vagy arról, hogy eldöntötted magadról, hogy te jó problémamegoldó vagy, és valójában szeretsz problémákat megoldani, tehát generálod is. Harmadikként az általános felfogás arról, hogy „az élet nehéz”, „semmi nem jön könnyen”, és „az élet nem habostorta”, amellyel azonosultál, megteremtik számodra, hogy ne boldogulj könnyen semmivel. Nézz rá; Neked mi áll a problémák gyártásának hátterében? Mi az, ami mellett leragadtál, holott nem működik Neked?

Miután rájöttél, mi az a nézőpont, amit akár el is engedhetnél, nézz rá arra is, mennyire törekszel rendet, és rendszert tartani az életedben. Mennyire ragaszkodsz a jól bevált, ismert, kitaposott úthoz, amihez rengeteg ítélet és nézőpont kell, hogy fenntarthasd? Mennyi problémát generálsz azzal, hogy nem veszed észre, ahol már változásra lenne szükség? Hányszor hunysz szemet, és magyarázod meg magadnak, hogy miért is jó minden a régiben, miközben már minden irányból kapod a jeleket, és az információt, amelyeket Te problémaként élsz meg? Mi van, ha a legtöbb ilyen jel álruhába bújtatott lehetőség? Mi van, ha a káoszt nem teszed rosszá?

Emlékezz vissza; amikor nagy nehezen engedted, hogy kilépj a komfortzónádból, és túlléptél eddigi önmagadon, akkor történtek a legnagyobb előrelépéseid? Ugye volt ilyen?

Ha van kedved, játssz azzal a kérdéssel, hogy „Milyen szokatlan, irracionális dolgot választhatok ma azért, hogy túlteremtsem önmagam?” Egy hasonló nyitott kérdés feltevésével mindig teret nyitsz az új lehetőségek felé.

Sokszor, amikor azt érezzük, az életünk lefelé zuhan, és csak negatív dolgok történnek velünk, jusson eszünkbe:

Minden, ami az életünkben megtörténik, mi teremtjük egy korábban hozott választással.
A nézőpontunk, amit a világról alkotunk, válik a valóságunkká.
Nyilván nem a betegséget, halált, szörnyű eseményeket kérjük, de lehet, hogy kérünk egy olyan változást az életünkben, amelyhez egy ilyen tapasztalás útján juthatunk csak el. Az Univerzum a leghatékonyabb módon reagál mindig arra, amit kérünk. A kulcs az éberség. Ha éber vagy, a legnagyobb problémák is át tudnak alakulni lehetőséggé, valami új dolog kezdetévé.

5. Légy megengedésben! 

A megengedés kéz a kézben jár a falak leengedésével. Amikor leengedted a falaidat, és ott állsz az ítéletmentesség terében, akkor teljes megengedésben tudsz lenni mindennel. Megengeded, hogy mindent úgy láss, ahogyan van. Nem akarsz ellenállni, nem akarsz egyetérteni, csak látod. Minden csak egy érdekes nézőpont ebben a térben.

Amikor megengedésben vagy, akkor olyan vagy, mint egy szikla a folyó áramlásában. Gondolatok, érzelmek, hitrendszerek, ítéletek jönnek feléd, körülölelnek, kicsit megsimogatnak, majd elmennek melletted, de Te még mindig ugyanaz a szikla vagy az áramlatban.

A megengedés nem egyenlő az elfogadással. Az elfogadásban ugyanúgy ott vannak benned az érzelmeid, nézőpontjaid az üggyel kapcsolatban, csak alkalmazkodsz, idomulsz.

Ha megengedésben vagy, akkor nem hozol létre korlátozást azzal, hogy idomulsz, nem értesz egyet, nem igazodsz, és nem állsz ellen sem, vagy dugod homokba a fejed. Egyszerűen csak éber vagy mindenre, ami körülvesz, nézzen az ki bárhogyan.

Hogy egy aktuális példával éljek, ami számomra nagy könnyedséget hozott a vírussal kapcsolatban; nem tagadom, hogy van vírus, látom, hogy néhányan alig élik túl, és nem állok ellen annak sem, hogy mindenáron megússzam, mert benne van a pakliban, hogy én is elkapom, DE: nem választom! Itt jön számomra be az az energia, hogy megengedem, hogy itt legyen körülöttem a vírus, de én köszönöm, nem választom.

Ha csak egy eszközt is elkezdesz használni a fentiek közül garantált lesz a változás az életedben. Mi lenne, ha nem ragaszkodnál tovább a problémák gyártásához? Mi lehet az új fókuszod, ami a könnyed, örömteli életet teremti számodra?