A tudatos élet számomra azt is jelenti, hogy mindig éber legyek arra, hogy éppen kinek a valóságát élem. Kit akarok annyira megérteni, kihez akarok annyira illeszkedni, kinek akarok annyira megfelelni, hogy közben akár észrevétlenül feladom önmagam? Őszinte leszek. Most is megtörténik pillanatokra. Régebben volt, hogy évekig is beleragadtam…

Ha most zavartan, összeráncolt homlokkal nézel, hogy mit is akarok én ezzel itt mondani, máris megosztok Veled egy fontos információt: 

Tudtad, hogy az érzéseid és a gondolataid majdnem 99%-a nem a tiéd? 

Úgy érzed, mintha a tiéd lenne, hiszen életed kezdetétől fogva mindent, amit másoktól (főként a szüleidtől) érzékeltél, amilyen módon elkezdtél szocializálódni, illeszkedni a társadalmi elvárásokhoz, megtanultál sok mindent az életről  – főképp a szüleidtől – , a környezetedtől, megfigyelted, és meg is tanultad miként, és hogyan létezhetsz helyesen, jól és megfelelően ebben a valóságban. Úgy érzed, mintha a tiéd lenne, hiszen egész életedben arra alapoztál, az volt a természetes, ami körülvett. Ha netán mégis éber voltál rá, hogy másként is élhetnél, mást is választhatnál, hányszor voltál vajon céltáblája másoknak azért, mert kilógsz a sorból? Aztán egy idő után, – amikor már nem mások néztek rád ferde szemmel – hogyan váltál te magad a legnagyobb kritikusoddá?

Igazából azért, hogy elfogadjanak, hogy szeressenek, legtöbben inkább azt választjuk, hogy ne lógjunk ki a sorból. De vajon működik-e ez egy életen át? 

Én a húszas éveim végén jöttem rá, hogy, ha folyamatosan a másoknak való megfelelés irányít, egyre távolabb kerülök Önmagamtól. Ezt korábban észre sem vettem, nem voltam éber…

Valójában, ha Önmagad vagy, az egy könnyű, tágas érzés. Valahogy úgy tudnám megfogalmazni, hogy egy végtelen könnyed, szabad energia jelenik meg a tested minden sejtjében, bármi is legyen körülötted. Te olyan vagy a közepén, mint a megingathatatlan szikla a hömpölygő folyóban. Jöjjön bármi feléd, könnyedén tovább áramlik, nem akad fenn, nem sodor el.

Amikor valaki más próbálsz lenni (ami másoknak tetsző), vagy folyamatosan másnak próbálsz megfelelni, az nehéz, és összehúz. 

Hogyan tudod felfedezni, milyen az, amikor Önmagadként létezel?

1. Első lépésként nézz végig az életed legnagyobbnak vélt problémáin. Milyen területen vannak a legfőbb elakadásaid? 

2. Majd keress valami olyat, ami közös kiindulási pont lehet mindegyiknél.  Olyan nézőpontot, ami nagyon rég befészkelte magát az elmédbe, és nem tudsz kilépni belőle, mert valahogy mindig ez a program fut a háttérlemezen. 

Mire is gondolok? Például, ha azt érezted egészen kicsi gyerekkorod óta, hogy bármit csinálsz, az nem elég jó a szüleidnek, és ezt még éreztették is, vagy sosem kaptál semmiért elismerést, dícséretet, akkor minden életterületen arra alapozhatsz, hogy nem vagy elég, nem teszel eleget, és könnyen leszel mindenben maximalista, túlhajszolva magad, mert valahogy sosem éred el a plafont. 

Volt is egy vendégem, aki arra emlékezett, hogy ha négyest hozott haza, az apukája mindig azt mondta neki, hogy jó-jó, de lehetett volna ötös is. Nem szidta meg, de nem is volt vele elégedett soha. Így szépen lassan felnőtt korára eljutott a hölgy oda, hogy semmit sem értékel, amit létrehoz, amilyen eredményeket elér. Csak egy pipa, semmi más. Megoldotta, jöhet a következő, egyre több, és több feladat, ismétlődő mókuskerék, elismerés, pihenés nélkül. 

Gondolnád-e, hogy a legtöbb problémánknak egy-két, maximum három gyökéroka van?

A te problémáid gyökerében vajon milyen nézőpontok állnak? 

3. Ha ráláttál a főbb gócpontokra, tedd fel a kérdést: 

Kihez tartozik ez? 

Ha könnyebbé válik ennek hatására benned az energia, akkor valószínűleg nem a tiéd volt a gondolat, a nézőpont, hanem bevetted, elhitted valamikor valakinek. Nem tudsz egy olyan problémát kezelni, vagy érzést, gondolatot megváltoztatni, ami nem a tiéd. 

Vajon ezzel kell menned továbbra is? A válasz természetesen az, hogy nem. 

Az Access-ben ilyenkor tudatosságot csatolunk mindehhez, amit felismertünk, és visszaküldjük a feladónak. Persze, ez nem azt jelenti, hogy akkor a családtagjainkra terheljük rá, hogy ők szenvedjenek vele. Ezek az érzelmek, és gondolatok annyira régiek, hogy feltehetően a szülők is, és az ő szüleik is hozták valahonnan. Ha tudatosságot csatolunk hozzájuk, fel tud oldódni ott, ahol gyökerezett. A lényeg, hogy Te ne cipelj semmi olyat, ami nem is hozzád tartozik. Maradj éber. 

4. Miután letetted azokat a nézőpontokat, hitrendszereket, amelyek eddig korlátoztak, feltehetsz újabb kérdéseket:

• Milyen az, amikor igazán Önmagam vagyok?
• Ha most igazán Önmagam lennék, mit választanék?
• Mi kellene ahhoz, hogy minden egyes nap többet, és többet kapjak Önmagamból?

Ne választ akarj keresni ezekre a kérdésekre, mert nem az a lényeg. Ezek a kérdések éberebbé, és nyitottabbá tesznek téged mindarra, hogy egyre többet tudj befogadni Önmagadból. 

Hidd el! Az Univerzum már nagyon várja, hogy megajándékozzon Téged! Ha kérsz, megmutatkozik. 

5. Végül helyezkedj abba az energiába, – akár úgy is, hogy visszaemlékszel – az életed olyan momentumaira, amikor minden a helyén volt benned, öröm és könnyedség hatotta át minden sejted. Minden szinkronicitásban volt, mindegy, hogy mi volt a külvilágban, a belső világodban béke volt. Nem kellett semmilyen álarc mögé bújnod. Természetesen élted azt, aki éppen akkor akartál lenni. Nem viselkedtél, nem illeszkedtél, nem erőlködtél különösebben semmin. 

Ha nem emlékszel ilyen élethelyzetre, akkor képzeld el, milyen lenne ekként létezni. 

Fogd meg az energiáját, és csak kezdd el kiterjeszteni. Először a tested minden sejtjében, majd a testeden kívülre is, egyre messzebb, és messzebb. Menj túl mindenen. A lényed könnyed, teres energiájával töltsd be az egész országunkat, a földrészünket, minden kontinenst, az egész bolygót…és menj ki az Univerzumba is.

Érzékeld meg a Te végtelenséged, a végtelen lényed határtalan teremtő energiáját! 

Számomra ez a kiterjedés olyan, mint a lebegés a víz felszínén, de mindenkinek más, hiszen mindannyian mások vagyunk. Nincs két egyforma energia ezen a Földön. 

Mi a Te egyediséged, amit megmutathatsz a világnak?

Mit tudsz Te, amit senki más nem tud?

Ennél jobb idézettel pedig nem is fejezhetném be a cikkem: 

„Légy Önmagad, és megváltozik a világ!” (Dr. Dain Heer)

A cikkemet itt is olvashatod: https://mimagazin.hu/onismeret/2021/01/21/onmagad/